Meglepetéseim

A héten megint jó volt a futás, valószínűleg az új útvonal volt az oka (Balaton), meg mintha jobban figyeltem volna a bemelegítésre. De ez csak a felvezető mondat, arról akartam írni, hogy mióta életmódot váltottam, folyamatosan meglepődöm, általában a következő dolgok miatt: nem vagyok béna, mennyit eszem, mekkora a ruhaméretem, a folyamatosságon, illetve a teljesség kedvéért tegyük hozzá, azon is, hogy mennyire fáradt vagyok.

1. Nem vagyok béna. Nekem ez ilyen berögzült izé volt, hogy ha mozgás, akkor én abban béna leszek. Kiderült, hogy abban, amit sokat és rendszeresen csinálsz, nem leszel béna, vagy más szavakkal: “minél többet gyakorolok valahogy annál nagyobb szerencsém van” (később beillesztem a linket).

2. Úristen, mennyit eszem, ez nooormális? Jó, mindjárt vizsgázni fogok és akkor az ember sokat eszik, de egyébként is. Az izmaim éhesek, és nem akármire, hanem tápanyagra. Sosem látott mennyiségek tűnnek el. Edzés körüli napokban 3-5 óránként úgy eszem, mint aki még nem látott ételt. Kattanásaim tojásra, nyers magokra, narancslére, növényi tejekre, zabpehelyre. Undorodásom fehér lisztes, egy napig friss zsemlétől. Napokig, hetekig nincs itthon cukor. Kiló banánokat eszem.

3. Mekkora a ruhaméretem. Nem hencegek, írta hencegve. Haladjunk tovább. (olyan pici nadrágot vettem két hete, hogy hú, és vannak rajta pálmafák!) Na.

4. Folyamatosság azért van, mert például nagyon szeretek aludni, és edzés nélkül nem mindig megy. Az edzés hangulatszabályozás, hatékonyságnövelés, meg persze, hencegni is lehet vele, ami jól esik a magamfajta nárcisztikusnak.

5. De azért valljuk be, az edzés fárasztó. Délelőtt edzeni és délután ügyet intézni halálos. Vagyis még nem szoktam hozzá, de rajta vagyok. Az érzelmi fáradtság a legalattomosabb, az edzés utáni fizikai fáradtság szelíden kiegyensúlyozza ezt, vagy csak lazulni, aludni segít, meg békében lenni.

Lesz majd szó irodalomról is, de most épp nem olvasok. Coming out: egész nyáron azt hiszem, egy darab Lakatos Levente -könyvet olvastam összesen, meg emellé Arany és Petőfi levelezését, ami több, különböző szinten is megrázó volt, egyúttal szórakoztató is és kedves, de erről majd máskor, vagy máskor sem. A Levente könyve az nem volt megrázó csak szórakoztató, és nagyon hálás voltam azért az élményért, hogy nekem csak hátra kell dőlnöm és hagyni, hogy a szerző szórakoztasson.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s