Én és a sportok I. – A csapatsportok

Sokáig gondoltam magamra úgy, hogy nincs is sportolói múltam[1]. Nem véletlenül. Azonban annak ellenére, hogy nem voltam nagy tehetség (sőt, kicsi sem) igazán semmiben, az mégiscsak jelenthet valamit, hogy leszámítva néhány évet, a mozgás mindig része volt az életemnek. Erről készülök egy rövid bemutató sorozatot írni, ami inkább a szórakoztatást szolgálja, mint a sportok bemutatását.

Foci

Rögtön a legkényesebb témával kezdem, valószínűleg elidegenítve magamtól számos olvasót.

Alsó tagozatos koromban voltam életem első fociedzésén. Nálam nagyobbakkal kerültem össze, és alapjába véve nagyon kevés emlékem van róla. Azt tudom, hogy hűvös volt, és sokat kellett futni a játék megkezdése előtt a pálya körül, ami akkor nagyon furcsa volt.

Az első edzések egyikén álltam szerencsétlenül a saját térfelünkön, amikor elém keveredett két fiú, a labdát és egymást hajszolták, ami végül egy izmos rúgással a kapu helyett a gyomromban állapodott meg. (Külsőleg.) És ennyi volt a sztori.

Ha akarnám sem tudnám Gyűrűk ura hosszúságúvá bővíteni a történetet, Isildur bedobta a gonosz ékszert a lávába és hazamentek ünnepelni. Nekem az ünneplés elmaradt, még néhány focimeccsre kimentünk apámmal, azt szerettem, mert ettünk szotyit meg tökmagot, csak szurkolni nem mertem, nehogy rosszkor kiabáljak.

Szóval nem szögez a tv elé (nincs is tv itthon), nem vagyok lázas drukker, a magyar vonatkozású tétmeccseket elolvasom másnap, hogy nyertünk-e, örülök, ha igen, de ennél jobban nem mozgat meg, ez van.

Röplabda

Ez már negyedik osztály, a lelkesedés néhány hónapig tartott. Nem is tudom, az tett-e be a pályafutásomnak, hogy kegyetlenül béna voltam, vagy az, hogy az edző felpofozta az egyik osztálytársamat tesiórán, és onnantól féltem tőle. Valójában csoda, hogy emlékszem erre is, olyan kevés ideig röpiztem.

Kosárlabda

Ez mondjuk tényleg meghatározó volt. Három éven át jártam, ötödiktől nyolcadikig, addig nem adtam fel, hogy belőlem is kosaras lesz egyszer.

Aztán nem lettem az igazán sohasem. Pedig mindenki beletette a magáét. Jártam az edzésekre heti két-három alkalommal, apám átszokott velem a fociról a kosármeccsekre (jártunk 8-9 évig rendszeresen minden hazai, sőt időnként az idegenben játszott mérkőzésekre is!)[2], gyűjtöttem a kosaras kártyákat (anyám megígérte, hogy megveszi nekem a legdrágább csomagot, ha egy meccsen dobok pontot – két év után először a következő héten sikerült is), szóval minden összhangban volt, csak a kezem a lábam és a fejem nem.

Mentségemre, hogy körülöttem a fiúk nyúlni kezdtek, én pedig pici maradtam még sokáig.

Pontosan dobni, jól blokkolni, észrevenni a kosárlabdapályán a lehetőséget nem tanultam meg. Ami viszont beépült a mindennapjaimba, az a rendszeres mozgás, “eljárni” és küzdeni.

A saját csapat mint olyan a sportban sosem vált az életem részévé. Egyszerre küzdött bennem a tartozni valahová vágy, és az, hogy nem tudok nekik segíteni igazán a győzelemhez vezető úton. Ez a frusztráció hajtott talán át az egyéni sportokhoz, amikről legközelebb írok majd bővebben.

 


[1] Minap olvastam egy cikket valahol arról, hogy a sportolás szó nem különbözteti meg a profikat, versenyzőket azoktól, akik a maguk örömére járnak el mozogni. Ez teljesen így van. Az író szót is használják sok mindenkire. És mindenki mellé tehetné a magáét. Csak azért írtam, hogy ne legyen félreértés, ismerem a fogalom adta nehézségeket.
[2] Azután is jó program volt, hogy már nem játszottam. Egyszer-kétszer egy barátommal voltam törlő is, vagyis az, aki feltörli az izzadtságot a parkettán, hogy ne csússzon: ez egyébként nagyon klassz volt, a játékosok mellett lehetett kicsivel ülni, a teljes nézőtérrel szemben. Amikor nagyobb lettem, már mertem néha bekiabálni is, de inkább a rend kedvéért, én inkább belül szurkoló vagyok.

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s