Műveljük kertjeinket

Vasárnap reggel. Soha ilyen korán. Minden meggyőződés nélkül húzom a cipőmet.

Advertisements

Vasárnap reggel 10:30-kor megérkezünk az edzőterembe. Keménynek érzem magam, soha ilyen korán. Rajtunk kívül négy darab ember a teremben. A fittrádióban jó zenék. Másfél órás edzés, flowszerű állapot, súlyok emelgetése, rendes lenyújtás, elégedetten, zsibongó karokkal megyünk hazafelé egymást átkarolva… Egy héttel később, mint a döglött hal, kell 10 perc séta előtte, hogy lássam, egyáltalán bírok-e mozogni, tűz a nap (stb.), mire felérek az öltözőig a fejfájás stabil. Minden meggyőződés nélkül húzom a cipőmet. Próbálok rájönni, hogy szorongok vagy éhes vagyok. A zene borzalmas. Tömeg. 10 perc után fontolóra veszem a hazamenést, de inkább kérek egy mogyorós szeletet a jófej recepciós lánytól és elnyammogom, hátha az éhség a baj.

Másfél órával később…

– Nem kéne túltolni, nem? – kérdezem valamelyik lábazó gépről. Jó, lassan menjünk haza. Amikor kilépek a harminc fokba megint, az élet elviselhető. Jó kedvem van. Bizakodó vagyok.

Mi történt közben? Elfogadtam, hogy ma nem lesz extatikus flow. Ültem a biciklin, tekertem, és elfogadtam, ez egy szar nap, és ma lehet, hogy nem fogom élvezni. De azért csinálom. Ettől jobb lett.

Végül is, a mozgás olyan, mint a kapálás. Most idemásolom azt az idézetet, ami számomra a 42, vagyis válasz az életet, a világmindenséget, meg mindent érintő végső kérdésekre:

– Dolgozzunk, ne okoskodjunk, ez az egyetlen módja annak, hogy tűrhetővé tegyük az életünket.

Bővebben:

mondta is olykor Pangloss Candide-nak:

– Minden esemény egyetlen láncsort alkot ezen a legeslegjobb világon; mert hisz ha nem rúgják fenéken, s nem ebrudalják ki egy szép kastélyból Kunigunda kisasszonyért, illetve szerelme miatt; ha nem gyötri meg az inkvizíció; ha nem járja be gyalog Amerikát; ha nem döfi le az ifjú bárót, és ha nem veszíti el száz eldorádói juhocskáját, bizony nem ehetne itt befőtt cédrátot és pisztáciát.

– Igaz, úgy van – felelte Candide. – De vár ám a munka a kertben.

Röviden tehát lehetőség szerint ne nyafogjunk, hanem műveljük kertünket (cultivons notre jardin), ahogy a jó Voltaire a Candide-ban megírta. Erről fog szólni a blog, szándékom szerint többnyire inkább szórakoztató, mint könnyfakasztó módon. Sziasztok, és tartsatok velem!

(Egyelőre még nem mentettem le az inspiráló edzős fotóimat a Pinterestről, szóval kénytelen voltam a gépemen keresni valamit…)

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s